Adrienn története - "Kicsi Csoda született"

Amikor még fiatal voltam mindig attól féltem, hogy nehogy teherbe essek. A félelem gondolom azért is volt, mert nem találtam meg az igazit még. Volt több kapcsolatom, volt, hogy azt hittem, na, megtaláltam az igazi embert. Aztán a csoda megtörtént és tényleg megtaláltam az igazi férfit, aki mellett boldog lehetek. Összeházasodtunk, lett szép házunk, autónk. Elhatároztuk, hogy abbahagyjuk a védekezést és várjuk a gólyát. Mi balgák azt hittük, hogy elsőre sikerülni fog. Aztán fél év után már kezdtünk a való világba visszacseppenni. Nem jön a baba - nem jön a baba. Miért?? Nem tudtuk. Aztán lassan eltelt 2,5 év és a várt csoda elmaradt az életünkből. Sok mindent kipróbáltunk, de semmi. Rengeteg csalódás és fájdalom, önvádaskodás..............

A férjem elment urológiára ahol kiderült, hogy prosztatagyulladása van. Nekem a nődoki kenetből kimutatta, hogy gombám van és a prosztatagyusziból baktériumfertőzésem. Elkezdtek kezelni minket. A gyógyszerek elfogytak. Úgy gondoltuk, hogy természetes dolgokat is elkezdünk használni. E vitamin, C+Cink vitamin, grapefruit mag csepp, ezüstkolloid és kaptuk mindketten a gynevac vakcinát. Mindezek ellenére nem estem teherbe.

2009 júliusban újabb kivizsgálásokra került sor. Végre apa is elment andrológiára ahol kiderült, hogy nagyon alacsony a spermium száma (1 millió és abból is csak 26% termékenyítőképes) ezért csak lombik lehet. Bejelentkeztünk a Kaáli intézetbe szeptemberbe. November18-án volt az első konzultáció a doktor úrnál. Első benyomás: kitűnő. Közlékeny, nyílt és őszinte. Uh-val megvizsgált, levette a keneteket. Ezért 13 ezer + 2500 forintot fizettünk. Megkérdezte, hogy mikor akarunk kezdeni. Mondtuk bármikor. Jó akkor kezdünk - mondta. Felírta a fogi tabit a következő ciklusra. December 14-én megjött a mensim. 15-én mentünk vérvételre majd estétől indult a fogi tabi.
Január 5-én megjött a menstruációm így másnap indult a ciklus. Egy uh és már írta is a szurikat. Decapeptyl és gonal -f. meg kaptam c vitamint, femibion (kismama vitamin) aspirin protect és bromocriptin a magas prolaktinomra.
Mindennap szúrni kellett a hasamat kétszer is. Kétnaponta jártunk a Kaáliba uh-ra tüszőnézőbe. A sok szuri megtette a hatását és sok szép tüszőm lett. Január 18-án hétfőn volt a punkcióm, melynek során 5 petesejtet tudtak nyerni és ICSI eljárással termékenyítették meg. A punkció altatásban volt, csak az ébredés után fájt a hasam, de kibírható volt. Másnaptól kellett utrogestant és még néhány szert szedni és használni.
Három szépen osztódó kisbaba jelöltem volt, akiket hamarosan visszakaptam.
Nagyon izgatott voltam és kezdett kibontakozni az anyai érzés.......................
Életemben először boldog voltam és nem számított semmi.

Január 22-én délután három órakor megtörtént a csoda. Visszakaptam a babáimat. Először be kellett menni a doki bácsihoz, hogy megbeszéljük, hány embriót kapok vissza. Ő kettőt ajánlott. Elfogadtam a tanácsát, így hát már tudtam két embrió kerül vissza a méhembe. :-)
A műtőben fel kellett feküdni az asztalra. Majd először egy uh-t csináltak, utána hüvelyfeltárás, kimosta a hüvelyt és egy vékony katéteren keresztül felhelyezte a babákat. Semmit sem éreztem belőle. Utána egy óra pihenés a megfigyelőben. A doktor bácsi két nap szigorú fekvést mondott majd utána az utrogestán hüvelykúpok között picit felkelhetek és sétálhatok. 3x2 hüvelykúp és 2x1 szájon át az adag.

A beültetés utáni nyolcadik napon elkezdtem vérezgetni. Úgy érzem összedőlt a világ. Tomboltam, dühöngtem és sírtam. Feladtam. Ezzel telt a 8. nap. Azt a napot is túléltem.
Et utáni 9. nap. A pecsételgetés folytatódott és szomorú voltam, de már némi remény volt bennem.
Délután az esélytelenek nyugalmával csináltam egy terhességi tesztet, ami halványan, de egyértelműen pozitív lett. Azt sem tudtam sírjak vagy nevessek. Olyan hihetetlen!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
A 10. nap hívtam a Kaáliban az orvosomat, aki azt mondta jól tettem, hogy teszteltem és semmi probléma a vérzés miatt ne aggódjak, pihenjek. Szerdán kellet újra tesztelni és hívni az orvost a folytatásról. Közben folyamatosan vérezgettem néha kevésbé néha jobban.
Testi érzések: a méhszáj puha és feljebb volt már, a hasam néha szurkált, rossz volt a gyomrom és gyenge émelyegtem (baba vagy ideg?) apa szerint a cicijeim másabbak, dúsabbak voltak, mint eddig bármikor, a hasam enyhe mensisen fájdogált, de nem mindig érztem. A bőröm tiszta volt és furcsa mód nem jelentek meg  rajtam pattanások a cicim két oldalt néha fájdogált vagy feszült.
Anyósom és a férjem teljesen biztosak voltak abban hogy kismama vagyok. Nagyon szerettem volna, hogy igazuk legyen.
Én pedig vegyes érzelmekkel vártam a szerda reggeli tesztelést. Féltem és vártam. Csak reménykedni tudtam, hogy ismét pozitív lesz, de már erősebb csíkkal.

11. nap délután megcsináltam két különböző terhességi tesztet. Mind a kettő erősen pozitív lett:-)
Hívtam másnap a doki bácsit, hogy pozitívak a tesztek, de vérezgetek. Így a 13. napon (csütörtökön) bementem a Kaáliba vérvételre.
359 lett a hcg értékem. doki bácsi azt mondta ez egy erős terhesség. A vérezgetés miatt febr. 17-én kell menni uh-ra. A vérezgetés hála istennek elmúlt. Jól voltam és nagyon boldog.

A február 17-i uh eredménye: 1 gyönyörű embrió, melynek ülőmagassága 3 mm és már látni lehetett, ahogy erősen pulzál. Tehát él az én gyönyörűségem:-) Apával annyira boldogok voltunk!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
El sem lehet mondani az érzést! Elmentünk és vettünk egy pocakos naplót, hogy meg tudjuk örökíteni a kis Tökmag fejlődését a méhemben. Vettünk egy kismama melegítőt, mert minden nadrágom szűk derékban. :-))
Hazafele hol hallgattunk, hol sírtunk, hol nevettünk. Valahogy olyan felfoghatatlan érzés volt, hogy növekszik bennem egy emberke, akinek dobog a szíve és rajtam múlik a további egészséges fejlődése!
Egy hét múlva megint uh volt a Kaáliban, majd utamra engedtek!!!!!!!!!!!!
Minden este imádkoztunk apával a Tökmag egészséges fejlődése miatt.
A Titok? A vonzás hatalma. Ezért mindig arra gondoltam, hogy minden rendben van a kicsivel és egészségesen fejlődik!!!!!!!!!!!!!

Az utolsó ultrahang is megtörtént a Kaáli intézetben, ahol életünk csodája megtörtént.
Mi kis tökmagunk 8,6 mm-es ülőmagassággal erősen dobogó szívecskével mutatta meg magát apának és anyának:-) Már olyan gyönyörű!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
A doktor bácsi írt még fel utrogestant, ellátott tanácsokkal és gratulált.
Még aznap délután felkerestük a nőgyógyászomat is. Nagyon boldog volt, hogy sikerült és kismama vagyok. Gondozásba vett és jó tanácsokat adott. Nem vizsgált meg, mert azt mondta egy hosszú és erős méhnyak tartja a terhességet, ami nagyon erős.

Nagyon boldogok voltunk apával!!!!!!!!!!!!!!!!
Az egyik hosszú út végére értünk és elkezdtünk egy másik utazást, ami életünk végéig fog tartani.

Életem leggyönyörűbb időszaka következett el. A várandóság minden egyes percét élveztem. Gond nélküli várandóság volt. Azonban a terhesség 37. hetében be kellett feküdnöm a kórházba, mivel kevesebb volt a magzatvíz és meszes volt a méhlepény. Egy hét kórházi tartózkodás után pénteken este elment a nyákdugóm, ami átlátszó kocsonya volt. Három órával később elkezdtem vérezni. Véreztem éjjel és szombaton és szombat éjjel. Vasárnap reggel is. Vasárnap reggel 11-kor lementem a szülőszobára, egy ctg-re. szép kis 60-as fájásaim voltak. A doki megvizsgált és 4 ujjnyira nyitva voltam. Mondta, hogy akkor maradjak a szülőszobán, mert előkészítenek és szülünk. Teljesen elképedtem és húúúúúúúúúú apa 160 -nal rohant Szegedre!!!
14-kor burkot repesztettek és elindult az oxitocin is. Kemény 2 perces fájásaim voltak elég brutális, de apa mellettem volt. Folyamatosan sétáltunk és csak szívhangfigyelésre álltunk meg.
Fél tizenegykor este 8 ujjnyira voltam nyitva, leesett a baba szívhangja. Riadalom. Azt sem tudtam mi történik. Már a fájásokat sem éreztem pedig a ctg szerint jöttek rendesen 120-as erősségűek. Csak hallottam, hogy alig ver a kicsi lányom szíve. Aztán hipp-hopp már a műtőben voltam és császár:-(22:53-kor emelték ki Laurát, aki 3190 grammal és 50 cm-el született.

Ma már a 9. hónapban van az én gyönyörű lányom. Rengeteg örömet és boldogságot hozott az életünkbe. Nélküle semmi értelme sem lenne az életnek, nélküle minden üres és értelmetlen lenne.