A történetünk 2007. májusában
kezdődött, amikor is endometriozist diagnosztizáltak nálam, a férjemnél pedig
herevisszér-tágulatot. Őt 2007. októberében, engem 2008. februárjában műtöttek.
A párom spermiogramm eredménye akkor még tökéletes volt. 3 hónappal az én
műtétem után, biztos, ami biztos alapon, csináltattunk egy kontroll
spermiogrammot, aminek nagyon gyászos lett az eredménye, alig volt 10M
kiskatona. Volt még 1-2 kontroll, de nem igazán javultak az eredmények,
lombikot javasolt a nőgyógyász és az andrológus is.
Így 2008. szeptemberében
megkezdtük a Pesti Kaáliban a pályafutásunkat
dr. B.A.-nál. 2009. februárjában volt az első lombikunk. Minden szépen alakult, rengeteg petesejt, sok megtermékenyült, beültetés, pozitív teszt, de elkezdtem vérezni, vérvétel után biokémiai terhességet állapított meg, leállított minden gyógyszerről. 3 héttel a hcg vv után derült ki, hogy még sem biokémiai a terhesség, véletlenül jöttem rá, viszont
leállított minden gyógyszerről, a baba nem fejlődött tovább, így meg
kellett műteni. Aztán volt 2009. júniusában egy FET, ebből nem lett semmi, aztán
2 éve újra műtöttek IV.-es stádiumú endoval, a belemen is volt, nagyon komoly műtét volt a hátam mögött. Majd 2010. júliusban ismét stimus lombik, ahol
szinte pontosan megismétlődött az első lombik története, csak most
annyi különbséggel, hogy elment spontán, jóval kevesebb volt a HCG.
Mikor volt az első HCG vérvétel, a doki annyit tudott mondani, hogy "azért nem kell
a Dunának menni”, "meg ez nem a maguk éve". Semmilyen kivizsgálást nem
támogatott, én kérdeztem rá pl. az inzulinrezisztenciára (pedig nagyon vékony vagyok), amire az volt a válasz, hogy
"ha maga hisz benne".
Aztán 3 héttel később, mikor ismét pozitív teszttel mentem vissza
Pestre (akkor már eldöntöttük, hogy váltunk és Kőrösi doktorra Győrben), akkor
másik orvosnál voltam, mert B. szabin volt, na, ő már emlegetett
kivizsgálásokat, de nem győzött meg.
Szóval saját szakállamra megcsináltattam az IR vizsgálatot, ami persze
nem lett jó, meg a pajzsmirigyet, ami szerencsére jó lett és közben
veszettül próbáltam bejutni Kőrösihez, ami nem ment könnyen, de végül
november 28-án meg volt az első konzi, amiről úgy jöttünk ki, hogy
"úristen, ezt lehet így is csinálni!!!???". Ami Pesten nem volt gond a
doki szerint, az itt minden az volt. A magas prolaktin, az IR, a két
vetélés, az alacsony progeszteron szintek. Kőrösi doki elküldött Debrecenbe egy teljes trombofilia és immunológiai. kivizsgálásra, ahol nálam kiderült az MTFHR
polimorfizmus, valamint Protein S zavar.
Voltam genetikai vérvételen, volt egy HBA teszt a férjemnek, de szerencsére ezek nem mutattak ki semmit. (Nekünk használt a FER14)
Valamint 2010 novemberében volt egy méhtükrözésem, ahol szintén mindent rendben találtak.
Kellett szednem Merckformin XR 750 mg-ost, Bromocriptint egy felet
naponta. Kőrösi doktor napi fél óra intenzív mozgást javasolt. Szobabicikliztem, hetente 2x zumbáztam, valamint amikor kitavaszodott, a szabadban is kerékpároztam. Majd február közepén ellenőrizték a prolaktinomat, az már
rendben volt és március 18.-án voltunk a következő konzin, egy hónap
múlva pedig indultunk a lombikkal.
Azelőtt mindig rengeteg petesejtem volt, most „csak” 5, teljesen el voltam kenődve, nem hittem, hogy sikerülni, ráadásul egy hatalmas cisztával indultam, amit a punkciókor Kőrösi doktor leszívott.
Május 6-án volt a beültetésem, 3 napos embriokkal, plusz asszisztált hatchinggel (eddig mindig blasztokat kaptam vissza) progeszteron szurit kifejezetten én kértem Kőrösi dokitól, valamint az MTHFR-ra ő írt fel 0,4-es Clexane-t és csak a Femibiont szedhettem. Most először a saját kérésemre 3 embriot ültettek be. 10 nappal a beülti után pozitív lett a teszt. Másnapra nem vártam a mensit, ami szerencsére nem érkezett meg. Egészen addig semmilyen tünetem nem volt. A nem várt napjának estére nőttek meg a melleim és kezdtek el feszülni. 2 nappal később mentünk vérvételre, 698 volt a HCG szintem, a vetélések miatt 5 nap múlva kontroll volt, ahol teljesen szabályosan emelkedett a HCG. Május 30-án voltunk uh-on, ahol két babát mutatott az uh. Nagyon boldogok voltunk. 2 héttel később kezdődtek a rosszullétek, valamint a 7. héten elkezdtem vérezni, sokat kellett pihennem. A 9. héten kiderült, hogy nem 2, hanem 3 baba van, mind megtapadtak. Nem javasolták mind a három megtartását, ezért borzasztó nehéz döntés után, a 12. héten redukálták az egyik pindurt. Ezután teljesen problémamentes volt a terhességem, nagyon jól éreztem magam, tele voltam energiával, imádtam a törpék mocorgását, majd 2011. november 28-án, a 32. hét utolsó napján elment a magzatvizem és megszülettek a lányaink. Hanna 1360g, Csenge 1430g. 6 hetet töltöttek a győri kórház koraszülött osztályán, most már 5 hete itthon vannak és gyönyörűen fejlődnek. Nem könnyű a két picivel, de mindent, mindent megért és tényleg igaz a mondás, hogy mindent elfelejt az ember, ha végre anyává válhat. Teljes szívemből kívánom minden sorstársamnak, hogy minél hamarabb átérezhesse ezt az érzést. Amit tanácsolni tudok, hogy soha, soha nem szabad feladni, de tudni kell leállni és pihenni. Én nagyon sokáig nem is akartam a 4. lombikra gondolni sem és amikor úgy éreztem, hogy készen állok, akkor indultunk újra. És hinni kell, hinni, hinni, elhinni, hogy a csodák velünk is megtörténhetnek! Örök hálával fogok gondolni a Győri Kaáli Intézet csapatára, főleg Kőrösi doktorra, aki végre hozzásegített minket, hogy anyává és apává válhassunk!
dr. B.A.-nál. 2009. februárjában volt az első lombikunk. Minden szépen alakult, rengeteg petesejt, sok megtermékenyült, beültetés, pozitív teszt, de elkezdtem vérezni, vérvétel után biokémiai terhességet állapított meg, leállított minden gyógyszerről. 3 héttel a hcg vv után derült ki, hogy még sem biokémiai a terhesség, véletlenül jöttem rá, viszont
leállított minden gyógyszerről, a baba nem fejlődött tovább, így meg
kellett műteni. Aztán volt 2009. júniusában egy FET, ebből nem lett semmi, aztán
2 éve újra műtöttek IV.-es stádiumú endoval, a belemen is volt, nagyon komoly műtét volt a hátam mögött. Majd 2010. júliusban ismét stimus lombik, ahol
szinte pontosan megismétlődött az első lombik története, csak most
annyi különbséggel, hogy elment spontán, jóval kevesebb volt a HCG.
Mikor volt az első HCG vérvétel, a doki annyit tudott mondani, hogy "azért nem kell
a Dunának menni”, "meg ez nem a maguk éve". Semmilyen kivizsgálást nem
támogatott, én kérdeztem rá pl. az inzulinrezisztenciára (pedig nagyon vékony vagyok), amire az volt a válasz, hogy
"ha maga hisz benne".
Aztán 3 héttel később, mikor ismét pozitív teszttel mentem vissza
Pestre (akkor már eldöntöttük, hogy váltunk és Kőrösi doktorra Győrben), akkor
másik orvosnál voltam, mert B. szabin volt, na, ő már emlegetett
kivizsgálásokat, de nem győzött meg.
Szóval saját szakállamra megcsináltattam az IR vizsgálatot, ami persze
nem lett jó, meg a pajzsmirigyet, ami szerencsére jó lett és közben
veszettül próbáltam bejutni Kőrösihez, ami nem ment könnyen, de végül
november 28-án meg volt az első konzi, amiről úgy jöttünk ki, hogy
"úristen, ezt lehet így is csinálni!!!???". Ami Pesten nem volt gond a
doki szerint, az itt minden az volt. A magas prolaktin, az IR, a két
vetélés, az alacsony progeszteron szintek. Kőrösi doki elküldött Debrecenbe egy teljes trombofilia és immunológiai. kivizsgálásra, ahol nálam kiderült az MTFHR
polimorfizmus, valamint Protein S zavar.
Voltam genetikai vérvételen, volt egy HBA teszt a férjemnek, de szerencsére ezek nem mutattak ki semmit. (Nekünk használt a FER14)
Valamint 2010 novemberében volt egy méhtükrözésem, ahol szintén mindent rendben találtak.
Kellett szednem Merckformin XR 750 mg-ost, Bromocriptint egy felet
naponta. Kőrösi doktor napi fél óra intenzív mozgást javasolt. Szobabicikliztem, hetente 2x zumbáztam, valamint amikor kitavaszodott, a szabadban is kerékpároztam. Majd február közepén ellenőrizték a prolaktinomat, az már
rendben volt és március 18.-án voltunk a következő konzin, egy hónap
múlva pedig indultunk a lombikkal.
Azelőtt mindig rengeteg petesejtem volt, most „csak” 5, teljesen el voltam kenődve, nem hittem, hogy sikerülni, ráadásul egy hatalmas cisztával indultam, amit a punkciókor Kőrösi doktor leszívott.
Május 6-án volt a beültetésem, 3 napos embriokkal, plusz asszisztált hatchinggel (eddig mindig blasztokat kaptam vissza) progeszteron szurit kifejezetten én kértem Kőrösi dokitól, valamint az MTHFR-ra ő írt fel 0,4-es Clexane-t és csak a Femibiont szedhettem. Most először a saját kérésemre 3 embriot ültettek be. 10 nappal a beülti után pozitív lett a teszt. Másnapra nem vártam a mensit, ami szerencsére nem érkezett meg. Egészen addig semmilyen tünetem nem volt. A nem várt napjának estére nőttek meg a melleim és kezdtek el feszülni. 2 nappal később mentünk vérvételre, 698 volt a HCG szintem, a vetélések miatt 5 nap múlva kontroll volt, ahol teljesen szabályosan emelkedett a HCG. Május 30-án voltunk uh-on, ahol két babát mutatott az uh. Nagyon boldogok voltunk. 2 héttel később kezdődtek a rosszullétek, valamint a 7. héten elkezdtem vérezni, sokat kellett pihennem. A 9. héten kiderült, hogy nem 2, hanem 3 baba van, mind megtapadtak. Nem javasolták mind a három megtartását, ezért borzasztó nehéz döntés után, a 12. héten redukálták az egyik pindurt. Ezután teljesen problémamentes volt a terhességem, nagyon jól éreztem magam, tele voltam energiával, imádtam a törpék mocorgását, majd 2011. november 28-án, a 32. hét utolsó napján elment a magzatvizem és megszülettek a lányaink. Hanna 1360g, Csenge 1430g. 6 hetet töltöttek a győri kórház koraszülött osztályán, most már 5 hete itthon vannak és gyönyörűen fejlődnek. Nem könnyű a két picivel, de mindent, mindent megért és tényleg igaz a mondás, hogy mindent elfelejt az ember, ha végre anyává válhat. Teljes szívemből kívánom minden sorstársamnak, hogy minél hamarabb átérezhesse ezt az érzést. Amit tanácsolni tudok, hogy soha, soha nem szabad feladni, de tudni kell leállni és pihenni. Én nagyon sokáig nem is akartam a 4. lombikra gondolni sem és amikor úgy éreztem, hogy készen állok, akkor indultunk újra. És hinni kell, hinni, hinni, elhinni, hogy a csodák velünk is megtörténhetnek! Örök hálával fogok gondolni a Győri Kaáli Intézet csapatára, főleg Kőrösi doktorra, aki végre hozzásegített minket, hogy anyává és apává válhassunk!
2012. február
Köszönöm a történeted és szívből gratulálok gyermekeidhez!
VálaszTörlés