Zsu története - "A csodák velünk is megtörténhetnek"

A történetünk 2007. májusában kezdődött, amikor is endometriozist diagnosztizáltak nálam, a férjemnél pedig herevisszér-tágulatot. Őt 2007. októberében, engem 2008. februárjában műtöttek. A párom spermiogramm eredménye akkor még tökéletes volt. 3 hónappal az én műtétem után, biztos, ami biztos alapon, csináltattunk egy kontroll spermiogrammot, aminek nagyon gyászos lett az eredménye, alig volt 10M kiskatona. Volt még 1-2 kontroll, de nem igazán javultak az eredmények, lombikot javasolt a nőgyógyász és az andrológus is. 

Így 2008. szeptemberében megkezdtük a Pesti Kaáliban a pályafutásunkat
dr. B.A.-nál. 2009. februárjában volt az első lombikunk. Minden szépen alakult, rengeteg petesejt, sok megtermékenyült, beültetés, pozitív teszt, de elkezdtem vérezni, vérvétel után biokémiai terhességet állapított meg, leállított minden gyógyszerről. 3 héttel a hcg vv után derült ki, hogy még sem biokémiai a terhesség, véletlenül jöttem rá,  viszont
leállított minden gyógyszerről, a baba nem fejlődött tovább, így meg
kellett műteni. Aztán volt 2009. júniusában egy FET, ebből nem lett semmi, aztán
2 éve újra műtöttek IV.-es stádiumú endoval, a belemen is volt, nagyon komoly műtét volt a hátam mögött. Majd 2010. júliusban ismét stimus lombik, ahol
szinte pontosan megismétlődött az első lombik története, csak most
annyi különbséggel, hogy elment spontán, jóval kevesebb volt a HCG.
 Mikor volt az első HCG vérvétel, a doki annyit tudott mondani, hogy "azért nem kell
a Dunának menni”, "meg ez nem a maguk éve". Semmilyen kivizsgálást nem
támogatott, én kérdeztem rá pl. az inzulinrezisztenciára (pedig nagyon vékony vagyok), amire az volt a válasz, hogy
"ha maga hisz benne".
Aztán 3 héttel később, mikor ismét pozitív teszttel mentem vissza
Pestre (akkor már eldöntöttük, hogy váltunk és Kőrösi doktorra Győrben), akkor
másik orvosnál voltam, mert B. szabin volt, na, ő már emlegetett
kivizsgálásokat, de nem győzött meg.
Szóval saját szakállamra megcsináltattam az IR vizsgálatot, ami persze
nem lett jó, meg a pajzsmirigyet, ami szerencsére jó lett és közben
veszettül próbáltam bejutni Kőrösihez, ami nem ment könnyen, de végül
november 28-án meg volt az első konzi, amiről úgy jöttünk ki, hogy
"úristen, ezt lehet így is csinálni!!!???". Ami Pesten nem volt gond a
doki szerint, az itt minden az volt. A magas prolaktin, az IR, a két
vetélés, az alacsony progeszteron szintek. Kőrösi doki elküldött Debrecenbe egy teljes trombofilia és immunológiai. kivizsgálásra, ahol nálam kiderült az MTFHR
polimorfizmus, valamint Protein S zavar.
Voltam genetikai vérvételen, volt egy HBA teszt a férjemnek, de szerencsére ezek nem mutattak ki semmit. (Nekünk használt a FER14)
Valamint 2010 novemberében volt egy méhtükrözésem, ahol szintén mindent rendben találtak.
Kellett szednem Merckformin XR 750 mg-ost, Bromocriptint egy felet
naponta. Kőrösi doktor napi fél óra intenzív mozgást javasolt. Szobabicikliztem, hetente 2x zumbáztam, valamint amikor kitavaszodott, a szabadban is kerékpároztam. Majd február közepén ellenőrizték a prolaktinomat, az már
rendben volt és március 18.-án voltunk a következő konzin, egy hónap
múlva pedig indultunk a lombikkal.
Azelőtt mindig rengeteg petesejtem volt, most „csak” 5, teljesen el voltam kenődve, nem hittem, hogy sikerülni, ráadásul egy hatalmas cisztával indultam, amit a punkciókor Kőrösi doktor leszívott.
Május 6-án volt a beültetésem, 3 napos embriokkal, plusz asszisztált hatchinggel (eddig mindig blasztokat kaptam vissza) progeszteron szurit kifejezetten én kértem Kőrösi dokitól, valamint az MTHFR-ra ő írt fel 0,4-es Clexane-t és csak a Femibiont szedhettem. Most először a saját kérésemre 3 embriot ültettek be. 10 nappal a beülti után pozitív lett a teszt. Másnapra nem vártam a mensit, ami szerencsére nem érkezett meg. Egészen addig semmilyen tünetem nem volt. A nem várt napjának estére nőttek meg a melleim és kezdtek el feszülni. 2 nappal később mentünk vérvételre, 698 volt a HCG szintem, a vetélések miatt 5 nap múlva kontroll volt, ahol teljesen szabályosan emelkedett a HCG. Május 30-án voltunk uh-on, ahol két babát mutatott az uh. Nagyon boldogok voltunk. 2 héttel később kezdődtek a rosszullétek, valamint a 7. héten elkezdtem vérezni, sokat kellett pihennem. A 9. héten kiderült, hogy nem 2, hanem 3 baba van, mind megtapadtak. Nem javasolták mind a három megtartását, ezért borzasztó nehéz döntés után, a 12. héten redukálták az egyik pindurt. Ezután teljesen problémamentes volt a terhességem, nagyon jól éreztem magam, tele voltam energiával, imádtam a törpék mocorgását, majd 2011. november 28-án, a 32. hét utolsó napján elment a magzatvizem és megszülettek a lányaink. Hanna 1360g, Csenge 1430g. 6 hetet töltöttek a győri kórház koraszülött osztályán, most már 5 hete itthon vannak és gyönyörűen fejlődnek. Nem könnyű a két picivel, de mindent, mindent megért és tényleg igaz a mondás, hogy mindent elfelejt az ember, ha végre anyává válhat. Teljes szívemből kívánom minden sorstársamnak, hogy minél hamarabb átérezhesse ezt az érzést. Amit tanácsolni tudok, hogy soha, soha nem szabad feladni, de tudni kell leállni és pihenni. Én nagyon sokáig nem is akartam a 4. lombikra gondolni sem és amikor úgy éreztem, hogy készen állok, akkor indultunk újra. És hinni kell, hinni, hinni, elhinni, hogy a csodák velünk is megtörténhetnek! Örök hálával fogok gondolni a Győri Kaáli Intézet csapatára, főleg Kőrösi doktorra, aki végre hozzásegített minket, hogy anyává és apává válhassunk!

2012. február

Adrienn története - "Kicsi Csoda született"

Amikor még fiatal voltam mindig attól féltem, hogy nehogy teherbe essek. A félelem gondolom azért is volt, mert nem találtam meg az igazit még. Volt több kapcsolatom, volt, hogy azt hittem, na, megtaláltam az igazi embert. Aztán a csoda megtörtént és tényleg megtaláltam az igazi férfit, aki mellett boldog lehetek. Összeházasodtunk, lett szép házunk, autónk. Elhatároztuk, hogy abbahagyjuk a védekezést és várjuk a gólyát. Mi balgák azt hittük, hogy elsőre sikerülni fog. Aztán fél év után már kezdtünk a való világba visszacseppenni. Nem jön a baba - nem jön a baba. Miért?? Nem tudtuk. Aztán lassan eltelt 2,5 év és a várt csoda elmaradt az életünkből. Sok mindent kipróbáltunk, de semmi. Rengeteg csalódás és fájdalom, önvádaskodás..............

A férjem elment urológiára ahol kiderült, hogy prosztatagyulladása van. Nekem a nődoki kenetből kimutatta, hogy gombám van és a prosztatagyusziból baktériumfertőzésem. Elkezdtek kezelni minket. A gyógyszerek elfogytak. Úgy gondoltuk, hogy természetes dolgokat is elkezdünk használni. E vitamin, C+Cink vitamin, grapefruit mag csepp, ezüstkolloid és kaptuk mindketten a gynevac vakcinát. Mindezek ellenére nem estem teherbe.

2009 júliusban újabb kivizsgálásokra került sor. Végre apa is elment andrológiára ahol kiderült, hogy nagyon alacsony a spermium száma (1 millió és abból is csak 26% termékenyítőképes) ezért csak lombik lehet. Bejelentkeztünk a Kaáli intézetbe szeptemberbe. November18-án volt az első konzultáció a doktor úrnál. Első benyomás: kitűnő. Közlékeny, nyílt és őszinte. Uh-val megvizsgált, levette a keneteket. Ezért 13 ezer + 2500 forintot fizettünk. Megkérdezte, hogy mikor akarunk kezdeni. Mondtuk bármikor. Jó akkor kezdünk - mondta. Felírta a fogi tabit a következő ciklusra. December 14-én megjött a mensim. 15-én mentünk vérvételre majd estétől indult a fogi tabi.
Január 5-én megjött a menstruációm így másnap indult a ciklus. Egy uh és már írta is a szurikat. Decapeptyl és gonal -f. meg kaptam c vitamint, femibion (kismama vitamin) aspirin protect és bromocriptin a magas prolaktinomra.
Mindennap szúrni kellett a hasamat kétszer is. Kétnaponta jártunk a Kaáliba uh-ra tüszőnézőbe. A sok szuri megtette a hatását és sok szép tüszőm lett. Január 18-án hétfőn volt a punkcióm, melynek során 5 petesejtet tudtak nyerni és ICSI eljárással termékenyítették meg. A punkció altatásban volt, csak az ébredés után fájt a hasam, de kibírható volt. Másnaptól kellett utrogestant és még néhány szert szedni és használni.
Három szépen osztódó kisbaba jelöltem volt, akiket hamarosan visszakaptam.
Nagyon izgatott voltam és kezdett kibontakozni az anyai érzés.......................
Életemben először boldog voltam és nem számított semmi.

Január 22-én délután három órakor megtörtént a csoda. Visszakaptam a babáimat. Először be kellett menni a doki bácsihoz, hogy megbeszéljük, hány embriót kapok vissza. Ő kettőt ajánlott. Elfogadtam a tanácsát, így hát már tudtam két embrió kerül vissza a méhembe. :-)
A műtőben fel kellett feküdni az asztalra. Majd először egy uh-t csináltak, utána hüvelyfeltárás, kimosta a hüvelyt és egy vékony katéteren keresztül felhelyezte a babákat. Semmit sem éreztem belőle. Utána egy óra pihenés a megfigyelőben. A doktor bácsi két nap szigorú fekvést mondott majd utána az utrogestán hüvelykúpok között picit felkelhetek és sétálhatok. 3x2 hüvelykúp és 2x1 szájon át az adag.

A beültetés utáni nyolcadik napon elkezdtem vérezgetni. Úgy érzem összedőlt a világ. Tomboltam, dühöngtem és sírtam. Feladtam. Ezzel telt a 8. nap. Azt a napot is túléltem.
Et utáni 9. nap. A pecsételgetés folytatódott és szomorú voltam, de már némi remény volt bennem.
Délután az esélytelenek nyugalmával csináltam egy terhességi tesztet, ami halványan, de egyértelműen pozitív lett. Azt sem tudtam sírjak vagy nevessek. Olyan hihetetlen!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
A 10. nap hívtam a Kaáliban az orvosomat, aki azt mondta jól tettem, hogy teszteltem és semmi probléma a vérzés miatt ne aggódjak, pihenjek. Szerdán kellet újra tesztelni és hívni az orvost a folytatásról. Közben folyamatosan vérezgettem néha kevésbé néha jobban.
Testi érzések: a méhszáj puha és feljebb volt már, a hasam néha szurkált, rossz volt a gyomrom és gyenge émelyegtem (baba vagy ideg?) apa szerint a cicijeim másabbak, dúsabbak voltak, mint eddig bármikor, a hasam enyhe mensisen fájdogált, de nem mindig érztem. A bőröm tiszta volt és furcsa mód nem jelentek meg  rajtam pattanások a cicim két oldalt néha fájdogált vagy feszült.
Anyósom és a férjem teljesen biztosak voltak abban hogy kismama vagyok. Nagyon szerettem volna, hogy igazuk legyen.
Én pedig vegyes érzelmekkel vártam a szerda reggeli tesztelést. Féltem és vártam. Csak reménykedni tudtam, hogy ismét pozitív lesz, de már erősebb csíkkal.

11. nap délután megcsináltam két különböző terhességi tesztet. Mind a kettő erősen pozitív lett:-)
Hívtam másnap a doki bácsit, hogy pozitívak a tesztek, de vérezgetek. Így a 13. napon (csütörtökön) bementem a Kaáliba vérvételre.
359 lett a hcg értékem. doki bácsi azt mondta ez egy erős terhesség. A vérezgetés miatt febr. 17-én kell menni uh-ra. A vérezgetés hála istennek elmúlt. Jól voltam és nagyon boldog.

A február 17-i uh eredménye: 1 gyönyörű embrió, melynek ülőmagassága 3 mm és már látni lehetett, ahogy erősen pulzál. Tehát él az én gyönyörűségem:-) Apával annyira boldogok voltunk!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
El sem lehet mondani az érzést! Elmentünk és vettünk egy pocakos naplót, hogy meg tudjuk örökíteni a kis Tökmag fejlődését a méhemben. Vettünk egy kismama melegítőt, mert minden nadrágom szűk derékban. :-))
Hazafele hol hallgattunk, hol sírtunk, hol nevettünk. Valahogy olyan felfoghatatlan érzés volt, hogy növekszik bennem egy emberke, akinek dobog a szíve és rajtam múlik a további egészséges fejlődése!
Egy hét múlva megint uh volt a Kaáliban, majd utamra engedtek!!!!!!!!!!!!
Minden este imádkoztunk apával a Tökmag egészséges fejlődése miatt.
A Titok? A vonzás hatalma. Ezért mindig arra gondoltam, hogy minden rendben van a kicsivel és egészségesen fejlődik!!!!!!!!!!!!!

Az utolsó ultrahang is megtörtént a Kaáli intézetben, ahol életünk csodája megtörtént.
Mi kis tökmagunk 8,6 mm-es ülőmagassággal erősen dobogó szívecskével mutatta meg magát apának és anyának:-) Már olyan gyönyörű!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
A doktor bácsi írt még fel utrogestant, ellátott tanácsokkal és gratulált.
Még aznap délután felkerestük a nőgyógyászomat is. Nagyon boldog volt, hogy sikerült és kismama vagyok. Gondozásba vett és jó tanácsokat adott. Nem vizsgált meg, mert azt mondta egy hosszú és erős méhnyak tartja a terhességet, ami nagyon erős.

Nagyon boldogok voltunk apával!!!!!!!!!!!!!!!!
Az egyik hosszú út végére értünk és elkezdtünk egy másik utazást, ami életünk végéig fog tartani.

Életem leggyönyörűbb időszaka következett el. A várandóság minden egyes percét élveztem. Gond nélküli várandóság volt. Azonban a terhesség 37. hetében be kellett feküdnöm a kórházba, mivel kevesebb volt a magzatvíz és meszes volt a méhlepény. Egy hét kórházi tartózkodás után pénteken este elment a nyákdugóm, ami átlátszó kocsonya volt. Három órával később elkezdtem vérezni. Véreztem éjjel és szombaton és szombat éjjel. Vasárnap reggel is. Vasárnap reggel 11-kor lementem a szülőszobára, egy ctg-re. szép kis 60-as fájásaim voltak. A doki megvizsgált és 4 ujjnyira nyitva voltam. Mondta, hogy akkor maradjak a szülőszobán, mert előkészítenek és szülünk. Teljesen elképedtem és húúúúúúúúúú apa 160 -nal rohant Szegedre!!!
14-kor burkot repesztettek és elindult az oxitocin is. Kemény 2 perces fájásaim voltak elég brutális, de apa mellettem volt. Folyamatosan sétáltunk és csak szívhangfigyelésre álltunk meg.
Fél tizenegykor este 8 ujjnyira voltam nyitva, leesett a baba szívhangja. Riadalom. Azt sem tudtam mi történik. Már a fájásokat sem éreztem pedig a ctg szerint jöttek rendesen 120-as erősségűek. Csak hallottam, hogy alig ver a kicsi lányom szíve. Aztán hipp-hopp már a műtőben voltam és császár:-(22:53-kor emelték ki Laurát, aki 3190 grammal és 50 cm-el született.

Ma már a 9. hónapban van az én gyönyörű lányom. Rengeteg örömet és boldogságot hozott az életünkbe. Nélküle semmi értelme sem lenne az életnek, nélküle minden üres és értelmetlen lenne.

Erika története - "HINNI, HINNI, HINNI, egy percre sem feladni"

Azért írtam le a történetem, mert talán páran erőt meríthetnek belőle, hogy nem szabad feladni, még akkor sem, ha szinte semmi esélyt nem adnak, keresni kell a lehetőségeket, és HINNI, HINNI, HINNI, egy percre sem feladni!

Csodák pedig voltak, vannak, lesznek, csak hinni kell bennük. Velem már kétszer megtörtént.

Az első házasságomban nem akart jönni a baba, így orvoshoz fordultunk. Mindkettőnket megvizsgáltak, kiderült, hogy páromnak átkozott rossz az eredménye, ebből így nem lesz baba. Kezelték fél évig, én is kaptam injekciót. Eredmény, minden változatlan. Közölték a férjemmel, SOHA NEM LEHET GYEREKE. Felajánlották az donor spermás inseminatio-t, amit én csak a férjem két heti könnyes könyörgésére vállaltam be. A második inseminatio alkalmával, 1989 februárjában teherbe estem. Sajna, terhességemnél gondok adódtak, így 8 hónaposan császármetszéssel vették el a kis fiamat, beteg volt, műtötték, felépült, majd kapott a kórházban egy fertőzést, és 18 napos korában örökre itt hagyott.
A bánat közepette eszünkben sem jutott a védekezés, és egyébként is feleslegesnek tartottuk, az orvosi vélemény miatt.
És ekkor jött a CSODA, mert a szülést követően kb. 8 héttel SPONTÁN BABÁS LETTEM. Az én kis csodám, ma már több mint 19 éves.



17 év után elváltam, és 4 éve egy új házasságban élek. 3 éve elterveztük, szeretnénk egy közös babát, de sajnos, nem akart jönni. Párom javaslatára orvoshoz fordultunk. A doki nem talált problémát, 4 hónapig Clostilbegittel otthon próbálkoztunk, de semmi. Ezek után következett 3 sikertelen inseminatio. A 3 sikertelen inseminatio-ra, a korábbi mióma műtétemre, és a koromra (decemberben töltöm a 40-et) hivatkozva az orvosom beutalót adott a Kaáli Intézetbe, lombik kezelésre. Az első konzíliumon derült ki, hogy párom eredményei kivételesen jók, de nálam vannak gondok. Az fsh hormon értéke nagyon magas, 20,4 volt.
A kezelőorvosom szerint ez azt jelenti, hogy kezdenek kimerülni a petefészkeim, közeleg a változókor. Szerinte ezért is nem sikerültek az insemek, mert hiába volt tüszőm, ha nem volt benne petesejt. Azt mondta, ezzel az eredménnyel ne is számítsak semmi jóra. Kérdeztem, van-e gyógymód, közölte, nincs.
Azért megpróbálkoztunk 2 hónap múlva, akkor 17 volt az fsh . Sajnos, igaza lett az orvosomnak, lett 3 tüszőm, de egyben sem volt petesejt. Nagyon kiakadtam, bőgtem, doktornőtől kikaptam, mert mi másra számítottam. Megint rákérdeztem, lehetne-e ezt kezelni valamivel. Megint nemleges választ kaptam, sőt! Közölte, ha nem vagyok megelégedve a kezelésemmel, menjek másik intézetbe, de mindenhol zárt kapukat találok ezzel az eredménnyel. Közölte velem, hozzak egy huszonéves nőt, aki ad nekem petesejtet, és garantálja a terhességet. Két napig élni sem akartam. Utána eldöntöttem, nem adom fel, akkor is lesz még kisbabám. Eszembe jutott, hogy az intézetben egy hölgy mesélte, hogy sikertelen lombik után fogyni szeretett volna, ezért fülakupunktúrára járt, és csodálatos módon, gyógyszer nélkül lett 3 gyönyör petesejtje, doktornő legnagyobb csodálkozására.
Hát, felkerekedtem, és én is kerestem egy akupunktőrt. Elmeséltem, mi a gondom, kérdeztem, tud-e nekem segíteni, mondta, természetesen. Felváltva szúrtuk kéthetente a füleimet, 1 mm-es tartós tűvel, ami a két hétig végig benne volt. Szúrtuk a petefészek pontokat, méregtelenítő pontokat. Minden hitem ebbe a kezelésbe fektettem. Mellette rátaláltam egy Gynex nevű gyógynövény cseppre, amit a hormonok rendbe rakására is ajánlanak. És nem felejthetem ki kedves fórumtársnőm segítségét, aki személyre szóló meditációs szöveget írt nekem, amit telefonra mondtam, naponta többször hallgattam, míg végül, már fejből elmormoltam, akár meló közben is. És HITTEM! Ezekben a módszerekben teljes szívemmel. Egy hónap kimaradt, mert zárva volt az intézet, 6 hét múlva viszont mehettem vérvételre, és a doktornő legnagyobb csodálkozására, a hormonszintem 6 hét alatt lement 12,66-ra. Megkezdődött a stimuláció, lett 2 tüszőm, mindkettőben volt petesejt, mindkettő megtermékenyült, osztódott. Visszakaptam őket, és 2 hét múlva pozit teszteltem, egyik babócám velem maradt. Megint megtörtént velem a CSODA, amikor már az orvos sem bízott bennem, és nem segített, segített a HITEM. Ma már a 17. hétben vagyunk, 2010 május 7-re várjuk a kis bébinket, és most én vagyok az egyik legboldogabb kismama a világon.




2011. - Azóta az én kis csodám betöltötte az egy évet.

Előszó

Kedves Látogató, Olvasó, Sorstárs, 
Édesanya, Édesapa, Leendő Szülő és Szülők!

Bizonyára amikor elindultatok az úton - a szülővé válás rögös útján -, mindannyian tele voltatok kérdésekkel, félelmekkel. Bújtátok a szakirodalmakat, az internetes fórumokat, gyűjtöttétek az információkat, és próbáltatok mihamarabb kiokosodni a gyermekvállalás területén.

Aztán ahogy egyre mélyebbre ástátok magatokat a témában, rá kellett, hogy jöjjetek, nem is vagytok olyan egyedül. Sajnos... Sajnos, mert ez a blog elsősorban azokról és azoknak szól, akiknek nem ment ez olyan könnyen. Azoknak, akiknek minden vágyuk, hogy édesanyává, édesapává válhassanak, de ehhez számtalan akadályt kell leküzdeniük.

Akik ezen keresztül mentek, vagy most mennek keresztül, azok tudják - nagyon jó ha van kitől tanácsot kérni, főleg olyan emberektől, akik maguk is hasonló cipőben jártak egyszer, vagy járnak most.

Jó megismerni mások történeteit és esetleg azokból erőt meríteni.

Mindenkinek van egy története...

Ha úgy érzed, hogy szívesen megosztod a Tiedet - akár vállalva a nevedet, akár nem - kérlek tedd ezt... Tedd meg azokért, akiknek minden biztatásra, információra szükségük van ebben a nehéz időszakban. Segítsük egymást!

Történetedet várom az alábbi e-mail címre: kaalistortenetek@gmail.com